Szél

A szél a levegő csaknem vízszintes irányú áramlása, amit a Föld forgása és a földfelszín hőmérséklet-különbségei nyomán kialakult nyomáskülönbség hoz létre.

A szél a levegő áramlása, amit a számok nyelvén az erejének és irányának megadásával írunk le. Az erőt megadhatjuk a sebesség bármelyik ismert mértékegységében (méter/szekundum, kilométer/óra, csomó) vagy a Beaufort-skála segítségével. Ez utóbbi 12 szélerősséget ír le az alapján, hogy mit tapasztalunk a szél hatására a vízen vagy a szárazföldön. 

A szél irányát azzal az égtájjal írjuk le, amerről fúj, tehát a nyugati szél voltaképpen kelet felé áramlik, de így szoktuk meg, nem érdemes mással próbálkozni, mert káosz lesz belőle. 

A szelek alapját a Földön három nagy szélrendszer alakítja: a két térítő közötti keleties szelek, a térítőktől északra és délre elterülő mérsékelt övi nyugatias szelek, és sarokról a sarkkörök felé áramló déli és északi légmozgások. Ezek a nagy szélrendszerek a Föld különböző pontjainak felmelegedése és a Föld forgása miatt állandósultak.

A nyomáskülönbség hatására a Föld felszínén hatalmas, több 100 kilométer átmérőjű légörvények alakulnak ki. 

Ciklonnak nevezzük ezek közül azokat, amiknek a közepében alacsony a légnyomás és emiatt felfelé szál a levegő. Ennek következtében a felszínen a ciklon közepe felé irányuló légmozgás alakul ki, amit a Föld forgása eltérít, így alakul ki belőle az északi féltelkén az óramutató járásával ellentétes irányú légmozgás.

Az anticiklon közepén ezzel ellentétben magas a légnyomás, a leszálló levegő középről kifelé áramlik, amit a Föld forgása az óramutató járásával megegyező körmozgássá alakít.

A nagy szélrendszerek mellett a domborzat, illetve a földfelszín és a víz eltérő ütemű felmelegedése és lehűlése miatt számos kisebb rendszeresen jelentkező és ekként nevesített szelet ismerünk (ilyen a parti szél, vagy például a Balatonon júniusban sokszor kialakuló száraz, de erős többnapos északi szél, az aratószél).