Felmenés / Élesedés / Éles menet

Felmegyünk, avagy élesítünk akkor, amikor úgy váltunk irányt, hogy a hajó orra a szél felé fordul.

A vitorlázásban az irányokat vagy irányváltásokat úgy adjuk meg, hogy egyúttal leírjuk vele a menetirány szélirányhoz képest mért tulajdonságát, vagy annak változását. Amikor úgy váltunk irányt, hogy a hajó orra szél felé fordul, akkor azt azzal fejezzük ki, hogy felmegyünk, avagy élesítünk. Amikor a hajó orra a hátszél felé mozdul el, akkor leesésről beszélünk. 

Hiába élesítünk azonban hátszélben vagy raumban, az új állapot attól még nem lesz éles menet. Élesen akkor megy a hajó, amikor negyedszélben már egészen közel járunk ahhoz a szélirányhoz, amiben a hajó már nem tud a széllel szemben menni, azaz a szembeszélhez. 

Az éles menetben is megkülönböztetjük a futtatott éles menetet és a préselést. A futtatott éles menetben a hajó ugyan lassabb, mint raumban vagy félszélben, de még nem lassult le számottevően. 

Ahogy éles menetben még élesítünk, egy ponton túl a hajó sebessége gyorsuló ütemben csökkenni kezd. Ekkortól beszélünk préselésről, vagyis egy olyan állapotról, amikor minél közelebb akarunk fordulni a célunkhoz – hogy rövidebb úton jussunk el odáig –, és ennek oltárán hajlandók vagyunk feláldozni némi sebességet. 

Amikor élesítünk, a vitorlákat mindig beljebb húzzuk, és fordítva, amikor leesünk, mindig kijjebb engedjük. Éles menetben a vitorlák már csaknem teljesen be vannak húzva, és már csak egészen kicsi vagy semmi mozgásterünk nem marad arra, hogy még beljebb húzzuk őket.