Raum

Raumban a szél hátulról, de közben annyira oldalról is fúj, hogy még érvényesül a vitorlák közötti réshatás.

Raumolunk vagy raumban megyünk, amikor a szél valamelyik oldalról, hátulról fúj, vagyis ez a félszél és a hátszél közötti szögtartomány. 

A raumot azért kell megkülönböztetni a hátszéltől, mert raumban még érvényesül a réshatás. Ez az a jelenség, ami miatt a vitorlás hajók képesek gyorsabban haladni a szélnél. Lényege, hogy a fok és a grósz között eláramló levegő, azaz a szélből és a hajó sebességéből összeadódó látszólagos szél felgyorsul, és érvényre jut a vitorlák repülőgépszárnyakhoz hasonló profilja. (A vitorla domborúsága miatt a külső oldalán ritkább a levegő, mint a belsőn, és ez előre-„szívó” hatást fejt ki.)

Emiatt van, hogy a raum számottevően gyorsabb, mint a hátszél, ezért is látjuk sokszor, hogy versenyhelyzetben a vitorlázók sokszor akkor sem hátszeleznek, amikor pedig megtehetnék, ehelyett inkább raumtakkolnak. Ez azt jelenti, hogy nem egyenesen hátszélben, hanem inkább cikcakkban, a kétoldali raumos menetet váltogatva közelítik meg a célt. 

Ahogy a félszéltől a hátszél felé fordulunk, azaz leesünk, a vitorlákat egyre kijjebb engedjük, amíg a grósz el nem éri a vantnikat, azaz az árbóc oldalsó merevítő kötélzetét. 

A raum és a hátszél határára nem tudunk olyan egzakt leírást adni, mint a negyedszél és szembeszél határára (vitorlák belépőélének belobbanása), ezt a kormányosnak vagy versenyhelyzetben a taktikusnak egyszerűen éreznie kell, ami sokszor nem is olyan könnyű feladat. 

Raumolni szeretünk, mert sok hajónál – főleg a laposabb fenekű szélesebbeknél – ez a legnagyobb sebességet biztosító szélirány. Emellett raumban, megfelelő vitorlabeállítások mellett, kicsi a szél hajót döntő ereje, így nagy rongyokat lehet felhúzni, előkerülnek a Code-Zerók és a génakkerek. 

Raumolni emellett azért is jó, mert alig érezzük a szelet, hiszen majdnem egy irányba megyünk vele, vagyis raumban lehet melegedni egy kicsit (és megsülni persze, ha meleg az idő).