Szembeszél

Szembeszélnek nevezzük azokat a szélirányokat, amik felé nem tudunk haladni a hajóval.

Széllel szemben is lehet vitorlázni, csak nem egyenesen, hanem cikcakkban, azaz krajcolva. Azokat a szeleket, amik felé nem tudunk direktben hajózni, szembeszélnek nevezzük. Hogy mekkora ez a szögtartomány, azt hajója válogatja, de nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy valahol 90 fok körül lehet. 

Amikor a hajóval élesítünk, azaz a szél felé fordulunk szép lassan, egy idő után már a teljesen behúzott vitorlák sem adnak húzóerőt, a hajó lelassul. A vitorlák első éle ilyenkor visszahasasodik, lobogni kezd, innen tudhatjuk, hogy elértük a szembeszelet. 

A hajó megállításának látszólag legegyszerűbb módja a szélbeállás, vagyis amikor túlfordulunk ezen a ponton. Valójában ez nem is olyan egyszerű, mert amikor a hajó megáll, akkor egyúttal kormányozhatatlanná is válik, a szél pedig előbb-utóbb lefordítja valamelyik irányba a hajó elejét. 

Ha a hajó orra pont a szél felé néz, akkor csak a rutin, annak hiányában pedig csak a jóisten tudja megmondani, hogy melyik irányba fordít le a szél, és ez egy szűk kikötőben már havariát okozhat. Ezen a helyzeten beggeléssel lehet úrrá lenni, vagy ha már az sem segít, akkor egy szűk kört kell futni. Huzamosabb ideig szélbe állva a hajó elindul hátrafelé, akkor ismét kormányozhatóvá válik, de addig eltelik néhány bizonytalan pillanat. 

Szembeszélben álldogálni tehát nem is olyan egyszerű, ezért a hajó átmeneti megállítására a legtöbbször inkább egy másik módszert alkalmazunk: a vitorlákat még egyébként hajózható negyedszélben is kiengedhetjük, ellobogtathatjuk, hogy azután rájuk húzva ismét gyorsan újra sebességet szerezzünk. Ez sokkal stabilabb és kezelhetőbb megoldás.