Havaria

Havaria a hajózásban minden nem várt esemény, ami veszélyes lehet a hajó épségére vagy a legénységére.

Havariáról beszélünk minden olyan esetben, amire a hajózáson kívüli világban azt mondanánk, hogy „helyzet van”. A hajózás nem veszélyek nélkül való sport, de a közhiedelemmel ellentétben a legtöbb vészhelyzet nem a nyílt vízen, hanem a partközelben, verseny közben vagy kikötési manőverek közben fordul elő. 

Nyílt vízen legfeljebb a hajó szerelvényeinek sérülése okozhat havariát, de ez nem túl gyakori jelenség, főleg kifejezetten versenyzésre szánt hajókon fordul elő. Ez azért van, mert ezeken a súly csökkentése érdekében mindent a lehető legkönnyebb és legvékonyabb anyagból csinálnak, ezeket pedig könnyen kikezdhetik a szélsőséges időjárási körülmények.

Túrahajókon ilyesmi akkor fordulhat elő, ha a tulajdonos könnyelmű, és nem fordít kellő figyelmet a szerelvények karbantartására, mert ezeken egyébként az építők a biztonság érdekében gyakorlatilag mindent túlméreteznek. 

Ettől eltekintve a vitorláson akkor érezhetjük magunkat a legnagyobb biztonságban, ha közel s távol nem látunk partot. Ha ilyenkor csap le ránk egy vihar, van lehetőségünk arra, hogy egy zsebkendőnyi fokkal addig vitorlázzunk hátszélhez közeli irányba, amíg a vihar el nem múlik. 

A leggyakoribb nyílt vízi hajós havaria a spontán perdülés, amikor a boom kontrollálatlanul csap át egyik oldalról a másikra. Ez komoly károkat tud okozni a vitorlában, az állókötélzetben, és akár az árbócban is, arról nem is beszélve, hogy a boom ilyenkor mindent – az embert is – visz, ami az útjába kerül.

A legveszélyesebb havaria az „ember a vízben” szituáció (Man Over Board, ebből ered a manőver kifejezés), vagyis az a helyzet, amikor a legénység egyik tagja a vízbe esik. A hajón több olyan eszköz is található, amit ilyenkor be lehet vetni: a legősibb eszköz a mentőöv, amit azonnal a vízbe esett után kell hajítani, a legjobb az EPIRB bója, amit ugyancsak a mentendő személy után kell dobni, és ami folyamatosan jelzi a pozícióját.

Ha valaki a vízbe kerül, a legfontosabb, hogy kijelöljük a legénység egy tagját, hogy folyamatosan szemmel kövesse, és karjával mutassa a vízbe esett helyét. Komoly hullámzásban – és az ember a vízben havaria jellemzően ilyenkor fordul elő – nagyon könnyű szem elől téveszteni a bajbajutottat, és onnantól nagyon nehéz visszajutni hozzá. 

Más a helyzet partközelben és kikötéskor. Ilyenkor kisebb a tér a manőverezésre, ezért nehezebb a vészhelyzet elhárítása. A Balaton azért nehéz víz, mert lényegében merőleges az uralkodó északnyugati szélirányra, és egyben a legnagyobb viharok szélirányára, ezért nagy szélben könnyen „partot foghatunk” a tó déli oldalán. Ez azzal jár, hogy a hajó tőkesúlya belefúrja magát a homokba, ahonnét aztán igen nehéz kiszabadítani. 

A déli partra sodródás megelőzhető vízhorgonnyal, vagy sima horgony vonszolásával (csukott horgony leeresztése), végső esetben a Balatonhelp hívásával, de leginkább persze körültekintéssel, a viharjelzés figyelésével és általában a megelőzéssel.  

Az indulás és kikötés különösen havariaveszélyes szituáció, vigyázni kell a többi hajó épségére, kicsi a kikötőkben a mozgástér, vagyis a korrekció lehetősége, ilyenkor akár az is nagy bajt tud okozni, ha nincs a helyén a fok betekerését segítő csörlőkar (másképp vinch).