Manőverek
Bár nem szoktuk így együtt emlegetni őket, a vitorlázásban manőver minden olyan kormánymozdulat vagy mozdulatsor, ami a vitorlák egyidejű állításával jár.
Egy vitorlás hajó kormányzásakor alapvetően négyféle manővert különböztetünk meg: a felmenést (avagy élesítést), a leesést, a fordulást és perdülést.
A felmenéskor a hajó orra a szél felé fordul (de nem jutunk át a szembeszélen) és a vitorlákat beljebb húzzuk, különben visszafelé kezdenek hasasodni vagy lobognak. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a hajók cirka 45 fokban tudnak hatékonyan szembemenni a széllel, bár vannak ennél sokkal jobb és kicsit rosszabb cirkálóképességgel rendelkező hajók is.
Leeséskor a hajó orra a hátszél felé fordul (de nem megy el addig), és ilyenkor ráengedünk a vitorlákra, különben megnő rajtuk a hajót döntő erő, húzni viszont nem húznak rendesen.
Forduláskor a hajó orra át is fordul a szembeszélen és a vitorlákat áthúzzuk a másik oldalra, perdüléskor viszont a hajó fara halad át hátszélen és a vitorlák ugyancsak oldalt váltanak.
Mindez egyszerűen hangzik, de sok múlik a kivitelezésen, és nemcsak azért, mert egy rosszul kivitelezett manőverrel másodperceket lehet veszíteni, hanem azért is, mert bizonyos manőverek elrontása veszélyes is lehet.
A legveszélyesebb manőver a perdülés. Ilyenkor a hajó fara áthalad a hátszélen, és úgy kell áthúznunk a grószt és az orrvitorlákat a másik oldalra, hogy azok egy pillanatra sem lesznek tehermentesek, végig nyomja őket a szél. (A fordulás azért könnyebb, mert közben a vitorlákon nincs nyomás, simán lobognak.) Éppen ezért perdüléskor a vitorlákat folyamatosan kontroll alatt kell tartani a shottokkal, különben nagy erővel csapnak át a túloldalra, és elszakadhatnak vagy elszakíthatják az árbócmerevítőket.
Kiemelt fontosságú manőversor a Man over Board (innen is származik a manőver kifejezés), vagyis az a helyzet, amikor a hajóról vízbe esik valaki. Ilyenkor a lehető leggyorsabban vissza kell térnünk a helyszínre, mert az illetőt hullámzásban könnyű szem elől téveszteni, és hideg vízben a kihűlés is gyorsan végezhet vele. A manőversor végcélja, hogy éles szélben érjünk vissza a mentendő emberhez és időben el tudjuk lobogtatni a vitorlákat ahhoz, hogy a hajó eléggé lelassuljon, illetve megálljon, mire odaérünk.
Ugyanez a célja a bójára állásnak, illetve minden vitorlával végrehajtott kikötési manővernek azzal a különbséggel, hogy míg a mentett embert mindig a hajó mellé vesszük, ilyenkor a hajó orrának kell megállnia a bójánál vagy a mólónál. Ehhez nagyon kell ismerni a hajó menettulajdonságait, érezni kell, hogy az adott szélviszonyok között milyen hosszú úton lassul nullára a sebessége.
Versenyben nagyon sok múlik azon, hogy az egyes manővereket úgy hajtsuk végre, hogy a hajó sebessége a legkevésbé csökkenjen. Egy túl éles forduló, egy rossz időben áthúzott, lassan, nem eléggé vagy túlzottan behúzott vitorla visszafogja a hajót, és a sebesség visszanyeréséig tovább nő a veszteségünk.
A vitorlázás sok szempontból taktikai sport, de a taktika csak akkor érvényesülhet, ha ezeket a manővereket összeszokott legénység gyorsan és pontosan végzi el, különben hiába a jó taktika, elmegy a verseny. A profik között ez még olyan hosszú távú versenyeken is igaz, mint a Kékszalag, ezért (és persze az ideális beállítások kitapasztalása érdekében) edzenek a csapatok a hajóval a verseny előtt a lehető legtöbbet.
Utoljára szerkesztve: 2021. február 7.