Cirkálóképesség

A hajó cirkálóképességén azt értjük, hogy mennyire tud szembemenni a széllel. Ezt általában egy szögtartománnyal írjuk le, amely megadja, hogy mekkorát kell fordulnia a hajónak, hogy átálljon az egyik takk legélesebb menetéből a másik takk legélesebb menetébe.

A hajó cirkálóképessége azt mutatja meg, hogy hány fokban tud a szél felé vitorlázni, azaz legélesebben haladni. Ezt azzal a szöggel írjuk le, amennyit a hajó orrának fordulnia kell ahhoz, hogy az egyik takk legélesebb menetéből a másik takk legélesebb menetébe álljon át. 

Egyszerűen hangzik, de nem az, mert ez hajónként változó, és egyébként sem teljesen triviális, hogy mit értünk legélesebb menet alatt. Ahogy negyedszélben élesítünk, a hajó egy jó menettempóból (ezt nevezzük futtatásnak) egyre lassabbá válik. Ez a préselés, vagyis amikor a jobb irány kedvéért hajlandók vagyunk lemondani némi sebességről. Ha még tovább fordulunk a szél felé, a vitorlák lobogni kezdenek, és a hajó megáll. 

Mit nevezünk ilyenkor cirkálóképességnek? Ebben a kérdésben nincs írott szabály, de egzaktnak talán azt nevezhetnénk, ha a cirkálóképességet a legjobban behúzott grósz első élének belobbanásától a másik oldalon a grósz teljes kihasasodásáig számoljuk. 

A cirkálóképességet sokáig a hajó versenyképességét leginkább meghatározó tényezőnek tekintették a tervezők. Ebben az időben születtek azok a csodálatosan hosszú és kecses fából épült hajók, amiket ma cirkálónak hívunk. Szerencsére a Balatonon több ilyen is fennmaradt, csodálatos jószágok egytől egyig. 

A legnevesebb közülük a Nemere 2 nevű 70-es cirkáló, amely 1955-től egészen 2012-ig tartotta a Kékszalag rekordját 10 óra 40 perces eredménnyel. Csak idő kérdése volt, hogy az egytestű hajók közül az új építésű, lapos fenekű, jobban siklató rohanógépek vagy katamaránok mikor döntik meg a legendás rekordot, de az időjárás sokáig nem kedvezett a kihívóknak. A rekordot végül 2012-ben a Fifty-Fifty nevű kétárbócos katamarán döntötte meg: mindössze 6 perccel.