Kötélzet

A vitorlás hajókon szinte minden mechanikusan, kézi vezérléssel történik, ebben pedig elképesztő mennyiségű különböző funkciójú kötél segíti a hajósokat. De annyi, hogy ha egy amatőr benéz a kokpitba, semmit nem ért az egészből. Ez a kötélzet.

A vitorlásnak szinte minden pontján, a hajó orrától a faráig, a sverttől az árbóccsúcsig különböző erőket kell kontrollálnunk, és ezt jellemzően kötelek segítségével tesszük. Emiatt azután nagyon sok különböző vastagságú és erejű kötelet alkalmazunk egy hajón, ezek gyűjtőneve a kötélzet. 

A kötélzet alapvetően két részre oszlik, álló- és futókötélzetre. Az állókötélzetbe tartozik minden, aminek mindkét vége alapvetően fix. Azért csak alapvetően, mert az árbócmerevítők például az állókötélzet részei, mégis sok hajón lehet lazítani és feszíteni a farmerevítőn (achterstág) az árbóc döntése vagy hajlítása érdekében. 

A futókötélzet az összes többi. Ide tartoznak shottok, azaz a vitorlák állító kötelei, a fallok, a vitorlák felhúzó és leeresztő kötelei, a fokrollerek, a reffkötelek, trimmzsinórok, a trapézkötelek és minden egyéb. 

Minél nagyobb egy hajó és minél szofisztikáltabban akarnak vele hajózni, no pláne versenyezni, annál többféle funkciójú kötél van rajtuk. A túrahajókon inkább leegyszerűsítik a hajózást, mert ott az átláthatóság és az egyszerű kezelhetőség a cél. 

Így például a túrahajókon jellemzően nem lehet mozgatni a grósz behúzó pontját (nincs leekocsi), pedig ez egy jól bevált eszköz a grósz optimális beállítására, versenyzők soha le nem mondanának róla. 

A futókötélzetet csigák segítségével jellemzően hátravezetik a kokpitbe, hogy ne kelljen minduntalan kimenni valakinek az árbóctőhöz, ha mondjuk reffelni kell a grószt. Ahol nagy erők keletkeznek, mint például a shottokon, ott a terhelést csigasorok közbeiktatásával csökkentik, és csörlővel húzzák, illetve eresztenek rá a kötelekre, hogy egyáltalán kezelhető legyen.