Keel

A keel a hajó aljából lefelé álló súly, gyakorlatilag maga a tőkesúly. A hajótest formastabilitása mellett a keel tartja vissza a hajót a dőlésétől, és lehetővé teszi, hogy nagyobb vitorlákat lehessen felhúzni. Emellett megakadályozza a hajó oldalirányú mozgását, azaz a csúszást.

A keel egy hosszú, fémből készült penge, ami kilóg a hajó aljából és hordozza a bulbát, azaz a tényleges tőkesúlyt. 

Régebben a keelek egész anyaga nehéz öntöttvasból készült, esetleg ólommal bélelve. Ezeknek a tőkesúlyoknak azonban nem volt elég mélyen a súlypontjuk, így indokolatlanul nagyot kellett felszerelni a hajókra, ami rontotta a hajó menetteljesítményét. 

Amíg a hajó egyenesen áll, a keel csak lefelé húzza. Amint azonban a hajó kibillen a függőlegesből az egyik oldalra, a keel is kibillen a másikra, így nő az erőkar, ami ellenáll a szél nyomásának. Minél jobban dől a hajó, annál nagyobb lesz a keel visszatartó ereje is. 

Ennek az erőnek a növelésére találták ki a billenthető keeleket. Ezek oldalirányba – mindig a szél feletti oldal felé – dönthetők, így segítségükkel növelhető az erőkar, vagyis a dőlést visszatartó erő. Nagyobb egytestű versenyhajókon gyakran látható, hogy a szél feletti oldalon a keel csaknem vízszintesen áll, sőt szélsőséges esetben akár ki is emelkedhet a vízből. 

A keel másik szerepe a laterál felület növelése. Ebbe beletartozik minden, ami a hajó vízbe merülő részéből oldalról látható, és azért van jelentősége, mert a laterál felület akadályozza meg a hajó csúszását, vagyis azt, hogy a szél a hajót oldalirányba mozgassa. 

A vitorlán ébredő erők csak hátszélben mutatnak egyenesen előre, minél élesebben megyünk, annál inkább oldalra tolnák a hajót. A laterál felület felelős azért, hogy ennek az erőnek csak az előremutató komponense érvényesüljön. Amikor viszont a hajó megdől, csökken a keel laterál felülete is (a billenthetőké meg is szűnik), ezért sok hajóra sverteket is szerelnek.