Szél alatti oldal / Lee oldal / Szél feletti oldal / Luw oldal

A hajót többnyire valamelyik oldalról éri a szél. Ezt az oldalt szél feletti (felőli), a másikat szél alatti oldalnak hívjuk.

Hacsak nem szélben állunk, vagy pont hátszélben haladunk, a hajó valamelyik oldalát éri a szél. Ez a szél felőli vagy szél feletti oldal, a másik a szél alatti. A szél alatti oldalt szokás lee oldalnak, a szél felettit luw oldalnak is hívni. 

De szél alatti és szél feletti oldalról beszélhetünk akkor is, amikor a hajó pont szembeszélben, vagy pont hátszélben megy vagy áll, hiszen enélkül nem lehetne alkalmazni a Hajózási Szabályzat és a Vitorlásversenyek Nemzetközi Szabályzatát, amelyek egyaránt hivatkoznak a szél alatti és szél feletti oldalakra például a kitérési szabályok leírásakor.

A versenyszabályzat szerint szembeszélnél a szél alatti oldal az, amely a szélbeállást megelőzően távolabb volt a széltől. Hátszélben pedig az, amelyik oldalon éppen kint van a grósz.

A hajó menet közben a szél alatti oldal felé dől, ezért a legénység versenyhelyzetben szinte mindig a szél felőli oldalon tartózkodik, hogy testsúlyával csökkentse a dőlést. Ez a kiülés, ami a jollék és a kisebb hajók esetében különösen fontos, de a nagyobb hajók is meghálálják a sebesség növekedésével.

Ez alól kivétel lehet a nagyon gyenge szeles menet, amikor kisebb hajókon vagy jollékban a legénység súlyával döntjük a szél felé (leebe) a hajót, hogy a boom a kívánt állásig kimenjen oldalra. Ugyancsak kivétel, amikor hozzá kell férni bizonyos szerelvényekhez, leginkább a csörlőkhöz ahhoz, hogy a vitorlákat trimmelni tudjuk.

Nagyobb hajókon versenyen kívül, túrázós menetben ennek nincs akkora jelentősége, sokan szeretnek a szél alatti oldalon üldögélni, és nem is baj, ha van valaki, aki kilát a vitorlák alatt, mert azok nagyon nagy területet kitakarnak a szél feletti oldalon álló kormányos látómezejéből. 

Kezdő hajósok vagy azok, akik tudják magukról, hogy hajlamosak a tengeribetegségre, maradjanak a szél felőli oldalon, mert ez magasabb üléspozíciót biztosít, jobban látszik a látóhatár, és ez segít átvészelni a nehéz időszakot.