Réshatás / Dűznihatás

Bármilyen furcsa is lehet elsőre, de a vitorlásokat a szél jó esetben nem tolja, hanem húzza. Ennek oka a réshatás: az a jelenség, amikor a fok és grósz között felgyorsul a levegő áramlása, és ez komoly előrehúzó erőt generál a vitorlán.

A vitorlások akár gyorsabban is tudnak menni, mint ahogy a szél fúj, és ez a réshatásnak, avagy más néven dűznihatásnak köszönhető. (A dűzni a fok kilépőéle és a grósz belépőéle közötti átjáró.)

Amikor a raumtól a negyedszélig tartó iránytartományban hajózunk, a fok „betereli” a levegőt a grósz mögé. Az összesűrűsödő levegő felgyorsul, és nagyobb sebességgel áramlik el a grósz külső oldalán. 

Ilyenkor a grószon felhajtó erő keletkezik, pont úgy, mint a repülőgép szárnyán, csakhogy ennek iránya nem fel, hanem oldalt előremutat. Mivel a hajó vízbe lógó részei (maga a test, a svert, a keel és a kormány) megakadályozzák a hajó oldalirányú mozgását, ebből az erőből csak az előremutató komponens érvényesül, leginkább ez viszi előre a hajót. 

Minél gyorsabban megy a hajó, annál jobban érvényesül a vitorlákra ható légmozgásban a menetszél. Ettől megnő a réshatás ereje is, ez vezet oda, hogy a hajó végül a szélnél is sebesebben száguldhat – ami a foilos hajók esetében már egészen extrém sebességet is jelenthet.