Tihanyi cső

Tihanyi cső néven illetjük a Szántód és Tihany közötti szűkületet. Kijelölt hajózási útvonal, kötelező a két bójasor között maradni a hajóval.

A tihanyi cső a Balaton jellegzetes szűkülete, voltaképp a tó keleti és nyugati medencéje közötti átjáró. A déli oldalát a Szántód mellett mindkét oldalon elterülő nagy kiterjedésű homokpad határolja, az északit a Tihanyi-félsziget, illetve mellette a nádas. 

A hajózható, tehát elég mély víz alaposan ki van bójázva, kelet és nyugat felől közelítve is jól látszik a két bójasor, azok között kell hajózni. Ez voltaképpen maga a cső. Ez nem opcionális, tehát nem úgy van, hogy aki mer kockáztatni vagy lapos fenekű a hajója, az kerülheti a déli bójasor bójáit kívülről. Nem, ez kijelölt hajóút, a hajózási szabályok alapján a bójasorok között kell haladni, és ezt ajánlja a Kékszalag versenykiírása is. 

A bóják valójában kardinális jelek: ezeken sárga-fekete nyilak jelölik, hogy merről kell őket kerülni. A felfelé mutató két nyíl azt jelenti, hogy a bóját északról kell kerülni, a lefelé mutatókat délről, a széttartó nyilakat keletről, az összetartókat pedig nyugatról. 

Elsőre igazán nem tűnik túl bonyolultnak, mégis évről évre fennakadnak néhányan a kiterjedt homokpadon, mert a nagy látható vízfelület arra csábítja őket, hogy rövidítsenek az útvonalon.

A csövet vitorlás szempontból különösen izgalmassá teszi, hogy keresztezi a komp útvonala. A kompnak előnye van a vitorlásokkal szemben is, ami kissé bonyolulttá teszi a hajózást, különösen, ha nincs szél, ilyenkor ugyanis a hajó nem halad, és nem is kormányozható. 

Ne essünk ilyenkor kétségbe, a komposok láttak már ilyet, kikerülnek. Ha viszont jó szélben, manőverezhető helyzetben nem adjuk meg az előnyüket, akkor baj lehet, mert a komp nagyon nagy.