Versenybója / Pályajel

Vitorlás versenyzésben a bója a pályajel, amelyet megkerülve teljesítettük a verseny egyik szakaszát és ráfordulunk egy másikra.

A hajózásban nagyon sokféle bója létezik, mindegyik mást jelent és más a funkciója, ahogy azt a Hajózási Szabályzat roppant részletesen körülírja. Mi itt most azonban nem ezekkel, hanem a vitorlás versenyeken kihelyezett bójákkal, avagy pályajelekkel foglalkozunk. 

A versenybója általában egy jó nagy, felfújt, lehetőleg élénk színű úszó tárgy, amit a versenyrendezőség a verseny előtt a várható szélirányok figyelembevételével helyez ki. Hosszabb túraversenyeken (és ilyen a Kékszalag is) ezeknek általában a koordinátáit is előre megadják, hogy a versenyzők könnyen megtalálják, hiszen messziről egy mégoly nagyra fújt bója sem látszik. 

A legtöbb vitorlásversenyen régen három pályajel volt található, azaz a hajók egy vagy több háromszög alakú pályát teljesítenek a kiírásnak megfelelően, hogy mindenféle szélirányokban próbára kelljen tenniük magukat. Ma már inkább a kétbójás, egy éles (krajcolós) és egy bő szeles menetet kikényszerítő versenypályák (úgynevezett up and down pályák) divatosak.

A bóják körül gyakran nagy nyüzsgés alakul ki, hiszen mindenki arra törekszik, hogy a lehető legrövidebb úton hajózzon, azaz ne kelljen túl nagy ívben kerülnie a bóját. Így aztán, ha sok hajó ér egymás mellett vagy egymáshoz közel a bójához, akkor veszélyes, ütközés közeli helyzetek alakulhatnak ki – a Kékszalag útvonalán például a Keszthelyi-öbölben kirakott bója ilyen, mert ott az öböl is korlátozza a mozgásteret. Éppen ezért a Versenyszabályzat speciális szabályokat tartalmaz a pályajel megkerülésére. 

A legfontosabb, hogy a hajó nem érhet hozzá a bójához, mert ha ez megtörténik, akkor az illető hajónak a bójától eltávolodva - ott, ahol nem zavarja a többi versenyzőt - le kell írnia egy teljes kört legalább egy fordulóval és egy perdüléssel, ami komoly időveszteséget jelent. Ha ezt nem teszi meg, akkor utólag akár ki is zárhatják a versenyből.

Ugyancsak fontos szabály, hogy a bójakerülés alatt az azt belülről közelítő hajónak van előnye a kívülről közelítő hajóval szemben akkor is, ha egyébként látszólag hátrányosabb helyzetben van, mint egy másik hajó. 

Ezt a meglehetősen bonyolult szabályt akkor kell alkalmazni, amikor a vitatott hajók legalább egyike a „zónán belül van”, azaz legalább egy pontja közelebb kerül a bójához, mint saját hajóhosszának háromszorosa. 

Ilyenkor a fedésben levő (leegyszerűsítve: egymás mellé lógó) hajók közül a belsőnek van előnye, a másiknak vagy a többieknek „jelhelyet” kell neki adnia, hogy közülük elsőként és biztonságosan megkerülhesse a bóját. 

Ha a hajók nincsenek fedésben, akkor az egyik tisztán elöl, a másik tisztán hátul van. Ilyen helyzetben a tisztán hátul menő hajónak kell kitérnie, azaz a tisztán elöl menőnek van előnye. 

Ritkán de előfordulhat, hogy két hajó nem azonos csapáson közelíti a bóját, ilyenkor nem érvényes a jelhelyszabály, hanem a Versenyszabályzat normál kitérési szabályai érvényesek.